1. rész - Kezdetek

Kang Soo vagyok. Átlagos 17 éves lány, aki sohasem ismerte anyján és apján kívül a többi családtagját. Származásom ellenére, nem Koreában élek, hanem Amerikában. Anyuékkal még születésem után pár héttel ideköltöztünk. Szöulban születtem, de itt nőttem fel. Pár éve közölték velem a szüleim, hogy van két bátyám, az egyik Koreában él, a másik pedig már sajnos nincs köztünk. Jihoon egy koreai énekes banda tagja, a Seventeen-é. Másik bátyám pedig Kang Jungsu volt, aki sajnos egy balesetben életét vesztette, így már soha nem ismerhetem meg. Próbáltam felvenni a kapcsolatot a bátyámmal, de sehogy sem sikerült. Nagyon zavart, hogy nem tudtam felvenni a kapcsolatot vele, de mit is tehettem volna, hiszen ő egy sztár. Sokat beszéltem anyuval a bátyámról. Mesélte, hogy amíg együtt volt a család, addig nagyon sokat játszott velem és azt is elmondta, hogy nagyon szerettük egymást, de azt sosem mondta el, hogy miért kerültünk ilyen távol egymástól. Sosem zaklattam ilyen kérdésekkel. Ha nem akarja elmondani, akkor majd én kiderítem. Azt hittem, hogy egyszerű lesz, ám nagyon nagyot kellett csalódnom. Egy közgazdasági középiskolába jártam, aminek a bátyámhoz köthető oka volt. Utána néztem, hogy Koreában nagyon nagy számban foglalkoztatnak közgazdászokat így elhatároztam, hogy akár így akár úgy, de elfogok jutni Koreába és ha akarja, ha nem megkeresem Jihoont. Sokszor nézegettem a képeket az interneten és már szinte mániákusan kutattam a bátyám után. Az osztálytársaim mindig hülyének néztek és azt hitték, hogy Jihoont bálványozom és sosem hitték el, ha azt mondtam, hogy a bátyám. Mindig a fejemhez vágták, hogyha a bátyám lenne, akkor tartaná velem a kapcsolatot. Nagyon elszomorítottak ezek a negatív gondolatok, de én tovább kutattam, míg nem elszántam magam és a cégnek írtam egy levelet.

„Kedves Igazgató Úr!
Kang Soo vagyok, 17 éves. Amerikában élek a szüleimmel. Tudom, nem igazán hétköznapi ez a levél. Szüleim tájékoztattak arról, hogy van egy bátyám, aki maguknál dolgozik. Ő Lee Jihoon. A húga vagyok és arra szeretném megkérni Önt, hogy adjanak lehetőséget számomra, hogy megismerhessem a bátyámat. Nagyon szeretném megismerni, ha benne lenne, akkor hajlandó lennék a DNS tesztre is, hogy bizonyítani tudjam, hogy nem hazudok.
Remélem megfontolják egy bátyra váró lány kérését.
Tisztelettel, Kang Soo."

Miután elküldtem a levelet, mintha felszabadultak volna az energiáim. Olyan boldog voltam, mint még soha. Nagy erővel indultam neki a koreai érettségimnek. Nagyon fontosnak tartottam, hogy minél hamarabb meglegyen a nyelvvizsgám, amit tulajdonképpen érettségi formájában tettem meg. Folyékonyan beszélek koreaiul és úgy gondoltam, hogy miért ne lehetne, hogy előre hozott érettségit tegyek belőle. A szüleim is beleegyeztek így eljött a nagy nap. Most érettségizek. Ahogy beléptem a terembe, észrevettem, hogy két koreai vizsgáztató ül bent. Nem ijedtem meg. Kihúztam a tételt, amit hiba nélkül és akadozás nélkül elmondtam, majd feltettek pár kérdést, amire szintén gond nélkül tudtam válaszolni. Megköszönték, én is megköszöntem és elhagytam a termet. Mosolyogva léptem ki a folyosóra, biztos voltam benne, hogy csillagos ötös lesz az érettségim. Hazaszökdécseltem, egyenesen a szobámba tartottam és azonnal a gép elé vetődtem. Az e-mailemet kezdtem el böngészni, de nem volt válasz, így kikapcsoltam a gépemet és levetettem magam az ágyamra. Bámultam a plafont és mosolyogtam. Éreztem, hogy sikerülni fog. A kezembe kaptam a telefonomat és ismét tárcsázni kezdtem a számot, amit találtam, de mindig kinyomta a hívást. Kicseng. Egy pittyegés és valaki megszólal a telefon másik oldalán. Szívem dobogása kétszeresére gyorsult.

-Halo?

-Üdv. Kang Soo. Kivel beszélek?-igen hát elég hülye egy kérdés, hiszen én hívtam fel.

-Öhm...-hezitált az illető, de végül beadta a derekát-Min Yoongi.

Te jó isten! MIN YOONGI! Kezdtem volna kiabálni, de hát nem tehettem hiszen, akkor azonnal rám csapta volna a telefont.

-Véletlenül nem ismeri Lee Jihoont?

-Volt már párszor hozzá szerencsém, de mégis miért érdeklődik valaki utána?

-A húga vagyok és szeretném felvenni vele a kapcsolatot. Esetleg egy telefonszámot tudna adni?

-Chh.. Rajongók!-mondta és letette a telefont.

Szemeimbe azonnal könnyek gyűltek. Hibáztattam Yoongit, amiért ezt gondolta, még akkor is, ha titkon tudtam, hogy igaza van. Így nem adhat ki infókat, de nem voltam hajlandó feladni. Azonnal írtam neki egy sms-t. Nagyon meglepődtem, de azonnal válaszolt. Végül is nem Jihoonról faggattam. Elterveztem, hogy először közelebb kerülök hozzá és miután befontam a hálómba, utána köteles lesz elmondani a számát, hogy legalább feltudjam hívni a bátyámat. A nagy sms partiban apukám zavart meg.

-Kicsim! Vacsora!-szólt be én pedig elköszöntem Yoongitól és lementem vacsizni.

A vacsi unalmasan telt, bárhogy próbáltam a bátyámról beszélni anyuék mindig kibújtak alóla és egyenesen kerülték a témát. Nem értem, hogy miért tartják távol ennyire tőlem a bátyámat. Miután magamban megvitattam a dolgokat, felmentem a szobámba. Összeszedtem a cuccaimat, lefürödtem, majd mikor minden fontos dologgal végeztem a kezembe kaptam a telefonomat és ismételten kutatni kezdtem. Szerintem nem is kell mondanom, anélkül is lehet tudni, hogy ismét sikertelenül jártam el. Azt sem tudom, hogy Yoongi számát, honnan szedtem elő, de az nagyon meglepett. Elkeseredetten tettem le a telefonomat magam mellé, majd szinte azonnal elaludtam.

Egy ismeretlen helyen voltam. Három alak állt velem szemben, de nem tudtam kivenni az arcukat. Körbepillantottam a helyiségben, ami elegáns bútorokkal és kiegészítőkkel volt díszítve. Ismét a három alakkal találtam szembe magam. A középső elindult felém. Reszkettem a félelemtől. Az izzadságcseppek szinte patakokban folytak le a homlokomon. Az ismeretlen karja elindult az arcom felé, amitől még jobban megijedtem, de nem tettem semmit. Puha ujjai arcomat cirógatták, bejárták arcom összes szegletét. A nevemen szólított, majd szorosan magához vont. Kis idő után viszonoztam az ölelését. Rázkódott a kezeim között, sírt. „Húgi" hallottam, majd mintha mi sem történt volna eltűnt kezeim közül, én pedig sírva rogytam a földre.