3. rész - Kirándulás??

 
Egyedül vagyok, egy hideg helyiségben. Minden szürke és barátságtalan. A helyiségben nincs semmi, egyedül egyetlen egy ajtó van, amit nem tudok kinyitni. Be vagyok zárva. Azon tűnődőm, hogy mit kellene tennem, mikor a zár kattanására leszek figyelmes. Az ajtóra kapom a tekintetem és egy ismerős alak áll az ajtóban. "Gyere, ide!" Hallom és a lábaim automatikusan elindulnak az idegen alak felé. Amikor elé érek karjait kitárja és magához húz. "Már hiányoztál húgi!"

Ismét könnyes szemekkel ébredek hajnalban, amikor vége szakadt az álmomnak. Reggelig az álmaimon töprengtem, majd fáradtan kászálódtam ki a pihe-puha ágyamból. Összeszedtem magam és már otthon sem voltam. Még a szüleimtől sem köszöntem el csak mentem a suliba. Nagyon szeretném, ha anyuék elengednének Szöulba, agyaltam, hogy mi lesz ha megtalálom Jihoont, végül pedig nekimentem valakinek.

-Elnézést!-hajtottam le a fejemet.

-Jobban is odafigyelhetnél.-hallottam meg srác hangját.

-Még egyszer bocsánat és indultam volna tovább.

-Hova sietsz ennyire, hogy még meg sem ismersz?-ekkor felnéztem és rájöttem, hogy Alex volt az útonállóm.

-Jajj, sajnálom!-pirultam el szégyenemben.

-Rá se ránts!-nevetett.-Éhes vagy?

-Hát egy picit igen.-kordult meg a gyomrom.

-Akkor itt várj meg, elugrok reggeliért.-mosolygott Alex.

Amikor visszaért köszönetül egy puszit nyomtam az arcára, majd falni kezdtem a szendvicset. Mire beértünk a terembe sikerült elfogyasztanom a reggelimet. A többiek még mindig megbámultak minket, ami ismételten nagyon zavart, de hát mit tehettem volna? A suli leghelyesebb srácával járkálok és szerelmes belém.

-Reggelit csinált neked?-sipított Amber.

-Shh!-legyezgettem orra előtt kezemmel, hogy csituljon.-Vett nekem reggelit. Tök gáz volt reggel. Neki rongyoltam és észre sem vettem, hogy ott van.

-Min járt az eszed Soo? Nem szoktál ilyen lenni.

-Tudom. Ne is mond. Az álmomon. Két napja a testvéremmel álmodom.

Ezzel a mondattal abba is maradt a beszélgetésünk. Amber nem tudta, hogy mit kellene mondania, én pedig nem kívántam tovább trécselni erről.

Matekkal kezdtünk, utána pár lazább óránk volt, majd szépen ez a nap is eltelt. Alex-szel mentem haza. Otthon beszélgettünk kicsit, azután pedig sietett edzésre. Ismét beszélgettem Yoongival, akiből most csak úgy áradtak a szavak. Utána pedig megvacsoráztunk és megtárgyaltuk a mai napunkat.

-Anyu?-néztem rá kiskutyaszemekkel.

-Beszéld meg apáddal.-terelte a szót, mint mindig. Ő nem akar belefolyni a dolgokba.

-Apu.-kezdtem bele.-Tudod minden évben ellehet menni kirándulni és most lehetőség van rá, hogy elmenjek Szöulba.

-Igen, és?

-Mi és? Szeretnék elmenni! Lehet meglátogathatnám a nagyit.

-Meg megakarja keresni a bátyját!-szólt közbe idegesen anya.

-Öhhm.. Lássuk csak.. Ezen még gondolkozom.

-De apa!-tudtam, hogy vesztettem. Nem megyek Szöulba. Berohantam a szobámba és ledobtam magam az ágyamra, majd sírva fakadtam. Azután pedig elaludtam

.

Egy-két óra múlva apám hangjára keltem fel.

-Figyelj kicsim. Sajnálom, hogy felkeltettelek, de szeretném, ha elmennél fürdeni és a másik pedig az, hogy anyu a kirándulás idején nem lesz itthon, szóval elengedlek. Tudom, hogy fontos neked, hogy megtaláld a bátyádat, de nem szeretném, hogy megszökj a kirándulásról.

-Köszönöm, de miért hallgattok róla?

-Anyád nem szeretné, hogy te is arra a sorsra juss, mint a bátyád. Tudod szívem, amikor elkezdődött a zene iránti szenvedélye nem gondoltuk, hogy ez lesz. Szó nélkül hagyott itt minket és azóta nem is keresett. Sokszor néztük őt a tévében, amikor te nem voltál ott és nagyon hiányzik nekünk.

-Mi történt Jungsuval?

-Jungsu a bátyáddal ment. Rá bíztuk, de sajnos voltak zűrös ügyei és miután rendbe tette magát, illetve elsimította az ügyeit, lelőtték.

-M-miért?-kérdeztem nagyot nyelve, apám őszintesége nagyon megijesztett.

-Mert nem akart elvállalni egy munkát, de azt senki sem tudja, hogy mi volt a feladata. Sajnálom, hogy eddig nem mondtunk neked semmit, de nem akarta anyád, hogy te is elhagyj minket.

-Ilyet sohasem tennék.

-Tudom kicsim, ezért is engedem meg, hogy Szöulba menj.

-Köszönöm, hogy elmondtad az igazat.

Miután megöleltük egymást én letusoltam és visszafeküdtem. A kezembe vettem a telefonomat és megírtam Yoonginak, hogy a nyáron pár napra elmegyek. Nagyon örült neki, de semmi bíztatót nem mondott. Azt mondta, hogy nyáron nem igazán van szabad idejük, szóval nem hinném, hogy találkoznánk. Viszont a bátyámat látni szeretném, mert nagyon jól tudom, hogy a valódi igazságot, csak tőle hallhatom.

Sötétség, ám most nem ijedek meg. Meglátok egy ajtót és rohanni kezdek felé. Zárva. Belerúgok és idegesen rogyok a földre. Majd egyszer csak meghallom, hogy kattan a zár. Várom, hogy belépjen az ajtón az a bizonyos személy, de nem történik semmi. Ahogy kinyitom az ajtót egy drogdílernél kötök ki. Látok egy alakot, de nem látom az arcát. "Jungsu ez nem mehet így tovább" Hallom meg valakinek a hangját és sikítva kezdek el rohanni. A nevét kiabálom, de nem figyel rám, majd megbotlok és hirtelen ismerős karok között találom magam. "Ne sírj, én itt vagyok és szeretlek! Vigyázok rád!"