6. rész

Végre eljött a várva várt nap! Az iskola utolsó napja, ami azt jelentette, hogy 1 hét múlva már Koreában leszek. Az utolsó nap mindig izgalmasan telik a mi iskolánkban. A tanárok és az itt tanuló diákoknak a szülei programokat szerveznek a tanulóknak, hogy ne rossz szájízzel hagyjuk el az iskolát. Egyébként, ahhoz képest, hogy iskolai programokról van szó, mindig érdekesek és mindenki részt vesz mindenben.

A nap végén most kivételesen egyedül mentem haza, mert Alexnek dolga volt. Eszembe jutott, hogy felhívhatnám Yoongit és így is tettem. Tárcsáztam és vártam.

~Szia!-szólt bele a telefonba egy idegen hang.

~Szia! Te ki vagy?

~Jin és én kit tisztelhetek a vonal végén?

~Soo, Kang Soo.

~Soha nem hallottam még ilyen csodálatos nevet!

~Köszönöm! Megkérdezhetném, hogy Yoongi merre van?

~Alszik. Esetleg, ha felkel, akkor megmondjam, hogy kerested?

~Igen azt megköszönném! Örülök a beszélgetésnek Jin. Szia!

~Én is örülök! Szia!

Ezután bontottam a vonalat. Azt hiszem Yoongi nem igazán újságolta el, hogy velem beszélget és ez egyáltalán nem zavar mivel én sem mondtam el senkinek és ez így is fog maradni. Mikor hazaértem anyám várt.

-Szia kincsem! Ugye még mindig nem mondtál le a kirándulásról?

-Szia! Nem, de már késő.

-Nagyon sajnálom. Csak tudod..-kezdte volna mondani valóját, de én gond nélkül megakadályoztam benne.

-Ne fáradj vele, apa elmondott mindent.

Láttam anyám arcán a meglepődöttséget és egy könnycsepp gördült le az arcán.

-Ugye, te nem fogsz elhagyni minket? Nem szeretnék még egy gyermeket elveszíteni.

-Annak is biztos oka van, hogy Jihoon itt hagyott. Viszont megnyugodhatsz én meglátogatlak majd mindig benneteket.-mosolyodtam el a mondat végére. Láttam anya arcán, hogy teljesen lesokkolt a szavaim hallatán.

-Sajnálom. Nekem is vannak álmaim és terveim, de ahhoz, hogy azok teljesüljenek szükségem van a bátyámra.

Ez után a beszélgetés után elvonultam a szobámba és leültem az ágyamra. Egy ideig csak ültem ott és bámultam ki bambán a fejemből, végül pedig kezembe ragadtam egy könyvet és olvasni kezdtem.

Körülbelül két órával később a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Rápillantottam a képernyőre és mosolyogva nyugtáztam, hogy Yoongihoz van szerencsém.

~Hali!-kiáltottam bele a telefonba.

~Sziaa!-nyújtotta el az "a" hangot.

~Meglepődtem, amikor nem te vetted fel a telefont.

~Hidd el én is meglepődtem, amikor Jin jött, hogy hívtál. Még szerencse, hogy Jinhez volt szerencséd és nem a többi ütődötthöz.

~Jaj, most miért mondasz ilyet a többiekre. Én szívesen eltársalogtam volna Jiminnel, vagy Hoseokkal is.-mondtam kihangsúlyozva a szívesen és az eltársalgás szavakat.

~Ilyet nem akarok többet hallani, vagy ha mégis akkor búcsút mondhatsz a találkozásnak.

~Na ez most gonosz volt. Viszlát!-és ezzel ki is nyomtam a telefont. Ezt követően pedig jött is az sms, miszerint nagyon megbánta a dolgot és szeretné, ha felhívnám. Én pedig eleget tettem a kérésének és videóhívást indítottam.

~Azt hittem, hogy nagyon megharagudtál.

~Nem hatott meg, tudod, hogy a bátyám fontosabb, mint egy flancos rapper.

~Ez övön aluli volt.-nézett rám szomorúan mire én csak egy szemforgatással válaszoltam.

~Egyébként, azért hívtalak, mert egész nyáron kint leszek Koreában és lehet, hogy ott is maradok és szeretném megvalósítani a megbeszélt randit!-figyeltem rá, hogy a randit eléggé érhetően hangsúlyozzam.

~Nem úgy volt, hogy barátod van?

~Igen, ez így van, de amiről nem tud az nem fáj neki!-kacsintottam egy édes mosoly keretében Yoongira.

~Hát ha ez egy felhívás keringőre, akkor örömmel állok elébe kisasszony.-hajolt meg előttem a kamerán keresztül.

Egész éjszaka elcsevegtünk, észre sem vettük, hogy már másik napot írunk, csak akkor tűnt fel, hogy már hajnalok hajnala lehet, amikor a vonal másik végén egy szunyókáló Yoongit láttam.

~Jó éjt!-súgtam és kinyomtam a hívást.

Már nem mentem el fürdeni, de mivel a hasam úgy kordult meg, mint egy kiéheztetett medvének, ezért elmentem a konyhába és összedobtam magamnak egy szendvicset. Leültem a pulthoz és ott fogyasztottam el az ételt. Az étel elfogyasztása után visszamentem a szobába és lefeküdtem, de egyszerűen nem jött álom a szemeimre. Virrasztottam.