4. rész - Alex és az el nem múló álmok...

Sötétség, ám most nem ijedek meg. Meglátok egy ajtót és rohanni kezdek felé. Zárva. Belerúgok és idegesen rogyok a földre. Majd egyszer csak meghallom, hogy kattan a zár. Várom, hogy belépjen az ajtón az a bizonyos személy, de nem történik semmi. Ahogy kinyitom az ajtót egy drogdílernél kötök ki. Látok egy alakot, de nem látom az arcát. "Jungsu ez nem mehet így tovább" Hallom meg valakinek a hangját és sikítva kezdek el rohanni. A nevét kiabálom, de nem figyel rám, majd megbotlok és hirtelen ismerős karok között találom magam. "Ne sírj, én itt vagyok és szeretlek! Vigyázok rád!"

Majd mindennek vége lett és a könnyeimmel küszködtem. Hál istennek már reggel volt így nem kellett attól félnem, hogy ismét vele álmodok.

-Kicsim Alex itt van.-szólt be anyu a szobába.

-Basszus! Sietek!

-Rendben megmondom neki!-mosolygott gyanúsan.

Gyorsan elmentem tusolni, nem vittem magammal semmit csak a fehérneműmet. Visszaszaladtam ám egy nem várt vendégem volt.

-Hűha!-bámult rám nagy szemekkel Alex.-Iszonyatosan szép vagy!

-Oh, basszus fejezd már be a bámulásomat! Na!-nyivákoltam, amin csak mosolygott, majd felállt az ágyamról és felém közeledett. Lassan derekamra helyezte kezeit, amelyek tűzként perzselték az érintett felületet. Lágy csókot hintett ajkamra, amit készségesen viszonoztam, ezután pedig mint akit fejbe vertek úgy jött a felismerés, hogy mi nem is vagyunk együtt, illetve az, hogy azt hiszem elkésünk.

-Hé!-toltam el magamtól óvatosan.-Fel kellene öltöznöm.

-De így jobban nézel ki, mint abban a francos sulis egyenruhában.-rinyált, mint egy kisgyerek.

-Sajnálom! Na! Hess!

-Oké!-emelte fel a kezeit és arrébb ment, ám szemeit egy pillanatra sem vette le rólam.

-Mehetünk!-mondtam, de ő csak bámult rám.-Most mivan? Nyomás!-nevettem.

-Leszel a barátnőm?-kérdezett bambán, látszott rajta, hogy bármelyik pillanatban elcsöppenhet a nyála.

-Igen!-visítottam és a nyakába ugrottam.

Kézen fogva sétáltunk be a terembe és most jobban megbámultak minket, mint eddig.

-Téged nem zavarnak ezek a bámészkodó tekintetek?-bújtam oda hozzá, hogy csak ő hallja.

-Csöppet sem!-nézett le rám mosolyogva.

-Hogy-hogy?

-Hát, mert egy igazi kincset tartogatok a markomban.-kacsintott és egy puszit nyomott a homlokomra, majd elváltak útjaink.

Amber ismét visítva kezdett volna bele mondandójába, de én gyorsabb voltam és csendre intettem. Leírtam neki egy lapra, hogy röviden mik történtek, majd elővettem a mobilomat és írtam Yoonginak. Nagyon megszerettem a vele folytatott beszélgetéseket. Mióta többet ír, azóta szokott mesélni a többiekről, hogy milyen helyzeteket élnek meg együtt és egy csomó képet küldött már, amiket szépen elmentegettem, hogy mindig megmaradjanak nekem emlékbe ezek a kedves pillanatok. Általában minden képen mosolyognak és együtt nevetnek. Szeretnék én is köztük nevetni, illetve jobban szeretnék a Seventeen csapata között nevetgélni, de jelenleg ez nem igen lehetséges. Szóval vissza a sulira. Amber nem bírt nyugton maradni és mindenbe bele kotnyeleskedett és azt is kikotyogta számomra, hogy lefeküdt egy nagyon menő sráccal, pedig állítólag nem akarta.

-Feljelenthetnéd erőszak vádja miatt!-nevettem, mire kedves barátnőm durcásan bámult.

-Mi a franc van veled? Te nem szoktál ilyen lenni.-mért végig alaposan.

-Hát nem lehet boldog az ember?-kacagtam tovább rajta, de ő csak egyre sejtelmesebben méregetett.

-Te lefeküdtél vele!-mutogatott rám mutatóujjával.

-Mi? Dehogyis. Csak majdnem.-húztam egy félmosoly keretében legjobb barátnőm agyát és visszapörgettem a reggeli eseményeket.

-Te jó isten!-kapta hirtelen a szája elé a kezét.

-Most mi van?

-Felnőtt a kicsikém!-műkönnyeket tettetve ölelt magához.

-Ezt nekem kellene mondanom. Ki is volt az? Zayn, Bryton vagy esetleg Luke? Luke nagyon helyes minden bizonnyal ő volt.

Kedves barátnőm majd szétpukkant a méregtől én pedig csak jót kacarásztam. Nevetve fordítottam a fejemet Alex felé, aki mosolyogva nézte a párosunkat. Rámosolyogtam, majd visszafordultam Amberhöz, aki még mindig játszotta a sértődöttet. A nap további részében cukkoltam Ambert és nagyon jól szórakoztam. 

Délután írtam egy sms-t anyának, hogy odavagyok Alexéknél. Alex bemutatott a szüleinek, akik akkora szeretettel fogadtak, hogy azon még magam is meglepődtem. Üdvözöltem őket, bemutatkoztam nekik, majd mi eltűntünk Alex-szel. Az idő java részében beszélgettünk, de volt, hogy csak némán figyeltük egymást. Érdekes volt a helyzet. Nagyon érdekelt, hogy komolyan gondolja-e a dolgot, így hát megkérdeztem. Erről is beszéltünk, majd csörgött apu, hogy lassan haza kellene mennem. Alex haza kísért és valamiért ott maradt nálunk. Nem igazán tudom, hogy miért, de végül nálunk aludt. Apuval beszéltek valamit, amikor menni készült és meg is lepődtem, hogy visszafordult. Először én mentem el fürödni, majd ő. Addig ameddig ő fürdött addig én küldtem egy képet Yoonginak, utána pedig beszélgettünk kicsit. Úgy elszaladt az idő miközben Yoongival beszélgettem, hogy észre sem vettem, hogy Alex végzett.

-Mit csinál az én kis drágaságom?

-Telefonozik.

-Hát akkor abbahagyja.-apró csókokkal hintette el nyakamat, majd a telefont kikapva a kezemből döntött a hátamra. Tulajdonképpen végig felettem könyökölt miközben beszélgettünk, a hajammal játszott vagy éppen az arcomat cirógatta. Nem történt semmi, nem is szerettem volna és ez így volt tökéletes. Egyre jobban éreztem, hogy álmosodok, majd elaludtam.

Hajnalban arra ébredtem, hogy valaki kelteget. Nagyon megijedtem. Ki lehet az?

-Hé! Csajszi! Nyugodj meg ne sírj, itt vagyok!-hallottam meg Alex nyugtató hangját. Nem voltam hozzászokva, hogy valakivel aludjak és meg is feledkeztem róla, hogy ő itt van. Főleg úgy, hogy megint a testvéreimmel álmodtam.

-Mit álmodtál?-kérdezte aggódva.

-Azt hogy megölték a testvéremet és a kisebbik bátyám próbált megvédeni, de végül eltűnt.-szipogtam, miközben a friss képek csak úgy cikáztak a szemeim előtt.

-Semmi baj nincs a testvéreiddel nyugodj meg!

-De van! Az egyik halott, a másik pedig idolként éli a kis tökéletes életét miközben engem magamra hagyott.

-Ezt csak álmodtad.

-Ez a valóság!-mondtam elhaló hangon és ismét sírva fakadtam.

Miután kisírtam magam a vállán, eldöntött az ágyon kényszerítve engem arra, hogy feküdjek le és pihenjek. Nekem pedig nem is kellett több, pár pillanaton belül ismét békésen szunyókáltam.